Technológiai irányelvek

Új koncepció a növénytáplálásban és növényvédelemben

Az Európai Unió hivatalos agrárstratégiájának egyik lényegi pontja minimálisra csökkenteni a környezet és a fogyasztó veszélyeztetését, fenntertva ugyanakkor a profitorientált termelés lehetőségét is. Ez a stratégia az ún fenntartható mezőgazdaság elvének érvényesülését jelenti, ami a termelés intenzifikációját mérsékli – többek között csökkenti a kemizációs terhelést – a jövedelmezőség egyidejű fenntartása mellett. Ezeknek a környezetet és a végterméket agrokemikáliákkal kevésbé szennyező növénytermesztési technológiáknak az elterejdését sietteti a gazdasági kényszer mellett az Európai Unió COM 2008/93 számú rendelettervezete (angolul, magyarul, hatástanulmány).

Talajkondícionálás, növénytáplálás

A növények optimális fejlődésének, megfelelő kondíciójának, ellenálló képességének alapfeltétele a harmonikus tápláltsági állapot. Ennek elméleti háttere megalapozását teremtették, teremtik meg a hazai trágyázási tartamkísérletek, melyek több évtizedes eredménysorainak felhasználásával olyan új szemléletű környezet- és költségtakarékos szaktanácsadási rendszer jött létre, amely többek között lehetővé teszi a vetésforgó PK-trágyázását, a termésszinttől, ellátottsági kategóriától függő fajlagos tápelem-tartalmak alkalmazását. A rendszer a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a növények mezo- és mikroelem ellátottságára. Ennek aktualitását az adja, hogy a 90-es évekig a légköri S-kiülepedés, valamint a mikroelem szükséglet 80-85 %-át biztosító, évi 20-24 millió tonnás istállótrágya felhasználás döntő részben fedezte a szántóföldi növénytermesztés ilyen tápelemekre vonatkozó alapvető igényeit. Napjainkra viszont ezek a források megszűntek, illetve az állatállomány jelentős csökkenésével töredékére zsugorodtak. Ezen a kedvezőtlen helyzeten javíthat a mikrobiológiai alapú készítmények trágyázási technológiákba való beépítése is. A környezettudatos növénytermesztési technológia növénytáplálási része a környezetbarát, szervesanyag hordozót felhasználó mikrobiológiai talajjavításon, talajerő visszapótláson alapul. Az alkalmazott soktörzses baktérium kompozíció légköri nitrogént köt meg és elősegíti a talajokban a kötött foszfor, kálium és egyéb tápanyagok mobilizálását. A mikrobiológiai alapú trágyázási rendszert a vetéssel egy időben adagolt mikrogranulált startertrágyával kell kiegészíteni. A vetéssel egy menetben a maghoz szórt mikrogranulált startertrágya a növények egyedfejlődésének legkritikusabb szakaszában, csírázáskor biztosítja a fiatalkori fejlődéshez legszükségesebb tápelemeket.

Növényvédelem

A COM 2008/93 számú rendelettervezet előírásait és a környezettudatos növénytermesztés elvárásait alapul véve vizsgáljuk meg milyen lehetőségek maradnak a növényvédelmi problémák megoldására:

  • Agrotechnikai növényvédelem: legismertebb eljárás a vetésforgó, amikor a növények termesztésének sorrendjét úgy állítják össze, hogy az azonos betegségekre fogékony növények adott időszakon belül ne kövessék egymást.
  • Biológiai védekezés: a biológiai eredetű anyagok a környezettudatos termesztéstechnológia növényvédelmének meghatározó elemei lehetnek . Elterjedésüket akadályozza, hogy hatékonyságuk nagymértékben függ a környezeti tényezőktől, eltarthatóságuk korlátozott és nagy a valószínűsége a rezisztencia kialakulásának a célszervezetekben.
  • Rezisztens növények nemesítése: a leginkább környezetkímélő növényvédelmi eljárás. Hátránya a viszonylag lassú nemesítési munka és engedélyeztetési eljárás mellett, hogy egy egy ellenálló fajta 5-10 év alatt elveszti rezisztenciáját.
  • Növénytáplálás: az egyes betegségekkel szemben nemesítéssel elért rezisztencia mellett a megfelelő növénytápláltság alapvető szerepet játszik a növények egyéb abiotikus és biotikus stresszekkel szembeni toleranciájában, annak mértékében.
    • A bőséges trágyázás lehetővé teszi az állománysűrítést, ami a kártevők és a kórokozók számára előnyösen változtatja meg a mikroklímáját a növényállománynak. A sűrűbb növényállományban – különösen egyoldalú N-trágyázás esetén – nagyobb valószínűséggel települnek be rovarkártevők, és lépnek fel gombafertőzések.
    • A szervestrágya és egyes talajkondicionáló készítmények aktiválják a talajéletet. Ennek eredményeként a hasznos mikroszervezetek intenzívebben szaporodnak a talajban a fitopatogén mikroszervezetek rovására.
    • A harmonikusan táplált növények regenerációs képessége jobb, így hamarabb kiheverik a biotikus/abiotikus faktorok okozta stresszeket.
    • A trágyázás okozhat olyan biokémiai változásokat is a növényben, amelyek során olyan gátló anyagok képződnek, amelyek hatással vannak a kórokozóra.
    • A kiegyensúlyozottan táplált növényekben a kórokozó is kifejleszthet védekezési reakciókat.

Ha figyelembe vesszük az ásványi anyagoknak az intermedier anyagcserében betöltött sokféle szerepét nyilvánvaló, hogy azok – elsősorban a mikrotápanyagok – befolyásolják a növények rezisztenciáját. Az e témában végzett számos kutatás ellenére sem lehet azonban egyértelmű törvényszerűséget megállapítani a tápanyagok hatása és a növényi rezisztencia között. Ennek eldöntésére az alábbi kérdéseket kell tisztázni:

  • Van-e okozati összefüggés a növények ásványi anyag tartalma és a betegségek és a kártevők megjelenése között?
  • Megszüntethetők vagy csökkenthetők-e a növényegészségügyi problémák a növénytáplálás szabályozásával?

Irányadónak tekintve a COM 2008/93 rendelettervezetet illetve a fogyasztói elvárásokat a szántóföldi növények környezetkímélő növényvédelmét agrotechnikai eljárásokkal, betegség-ellenálló fajták nemesítésével, klasszikus értelemben növényvédő szernek nem minősülő, a növények saját védekező rendszerét stimuláló készítményekkel, illetve réz- és kéntartalmú termékek nagyobb arányú felhasználásával kell a jövőben hatékonyan és gazdaságosan megoldani.